Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. Az “Elfogadom” gomb lenyomásával és az oldal használatával elfogadja őket.

„Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én mentelek meg.”

Ézs. 46.: 4.

Intézményi lelkipásztorként úgy gondolom, hogy A Kecskeméti Református Egyházközség Sion Nyugdíjasházaiban ennek az üzenetnek a meghirdetése a feladatom. Annak hangsúlyozása, hogy Isten az életünk minden szakaszában, így idős korban is megszólítható, segítségül hívható. Idős korban is –legyünk bár „jó karban”, vagy gyengülő fizikai, lelki, szellemi állapotban – jelen akar lenni az életünkben, támasz akar nyújtani terheink hordozásában, és el akar vezetni az üdvösségre.

A házakban heti rendszerességgel tartunk lakóink számára áhítatokat, amelyeken bárki részt vehet, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Szintén hetente Kézimunkakörben gyűlhetnek össze a kézimunkázni szeretők – ide nem csak lakóink, hanem „külsősök” is bejárnak -, és ezeket az alkalmakat is igeolvasással, igemagyarázattal, közös imádsággal kezdjük. Szarvas utcai házunkban kéthetente, vasárnap délután is össze szoktunk gyűlni egy rövid istentiszteletre.

 

Lakóink közül sokan már nem tudnak eljárni a templomukba, így alkalmanként, különösen a nagy egyházi ünnepeinkhez kapcsolódva úrvacsorás istentiszteleteket tartunk. Aki valamilyen oknál fogva nem tud ezekre a közös alkalmakra eljönni, annak módjában áll a saját lakásában úrvacsorázni.
Az ünnepek közül a Sion házakban kiemelkedik a karácsony, hiszen már hetekkel korábban adventi sorozattal készülünk rá. Az adventi vasárnapokon közös áhítat keretében gyújtjuk meg a gyertyákat. Nemcsak az egyházi ünepeken, hanem a születésnapokon is hangzik az Isten igéje egy-egy igés köszöntés keretében.
A lelkipásztori szolgálat természetesen nemcsak a közösségi alkalmakra terjed ki, személyesen is felkeresem azokat a lakókat, akik nyitottak a látogatásra. Van úgy, hogy egyszerűen csak elbeszélgetünk, van, amikor komoly lelki problémáikat osztják meg velem. Vannak, akik „csak” azt szeretnék, hogy együtt olvassuk a Bibliát és együtt imádkozzunk.
Nagyon megerősítő, amikor akár a közös alkalmakon, akár a személyes beszélgetésekben, közös bibliaolvasás és imádság során megtapasztalhatjuk, érezhetjük Isten jelenlétét. Isten gondviselésének eszközeiként, ajándékaiként tekintek a Sion házakra, mint amik lehetőséget adnak gyülekezeti tagjainknak, hívő embereknek, hogy az életük késői éveiben, amikor az életterük esetleg egészen beszűkül, akkor is minél tovább gyakorolhassák még a vallásukat. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy valakit éppen ebben a korban, e házak falain belül szólít meg az Úristen.
A lakókon kívül a munkatársak számára is rendszeresen (házanként) vannak bibliaórák. Mint a segítő szakmákban általában, a Sion-házakban dolgozók is a fizikai mellett nagy lelki megterhelés alatt állnak, és komoly felelősséget hordoznak. Elengedhetetlen, hogy legyenek olyan erőforrásaik, amiből meríthetnek, töltekezhetnek. Az Istennel való kapcsolat nem pusztán egy a lehetséges erőforrások közül, hanem a legmeghatározóbb.
A küldetésünk (lelkipásztoré és minden dolgozóé) a Sion házakban, hogy Isten szeretetét direkt és indirekt módon is minden lakó, bejáró felé, feltétel nélkül közvetítsük. Isten nem csak az „aktív” éveknek, hanem életünk minden napjának értelmet, célt és feladatot ad. A 92. zsoltárban ezt olvashatjuk: „Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek…” Az idős kornak megvannak a maga kihívásai, próbatételei, terhei, veszteségei, Isten segítségével azonban ebben a korban is lehet lélekben, hitben kiteljesedett az élet. Ezt a szemléletet próbáljuk képviselni.
A világjárvány idején az egyéb foglalkozásokhoz hasonlóan a hitéleti alkalmakban is változás állt be, de Isten bátorító, megerősítő igéjét ebben a helyzetben is sikerült eljuttatni a lakókhoz, heti rendszerességgel, rövid, írott igehirdetés formájában. Természetesen már mindannyian nagyon várjuk, hogy újra a korábban megszokott módon gyűlhessünk egybe.

Kuti Józsefné Filep Katalin